Romance de la pérdida de Alhama (Alhama vesztének balladája)
ROMANCE DE LA PÉRDIDA DE ALHAMA
Paseábase el rey moro — por la ciudad de Granada
desde la puerta de Elvira — hasta la de Vivarrambla.
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
Cartas le fueron venidas — que Alhama era ganada.
Las cartas echó en el fuego — y al mensajero matara,
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
Descabalga de una mula, — y en un caballo cabalga;
por el Zacatín arriba — subido se había al Alhambra.
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
Como en el Alhambra estuvo, — al mismo punto mandaba
que se toquen sus trompetas, — sus añafiles de plata.
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
Y que las cajas de guerra — apriesa toquen el arma,
porque lo oigan sus moros, — los de la vega y Granada.
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
Los moros, que el son oyeron — que al sangriento Marte llama,
uno a uno y dos a dos — juntado se ha gran batalla.
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
Allí habló un moro viejo, — de esta manera hablara:
—¿Para qué nos llamas, rey? — ¿Para qué es esta llamada?
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
—Habéis de saber, amigos, — una nueva desdichada:
que cristianos de braveza — ya nos han ganado Alhama.
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
Allí habló un alfaquí — de barba crecida y cana:
—Bien se te emplea, buen rey, — buen rey, bien se te empleara.
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
Mataste los Bencerrajes, — que eran la flor de Granada,
cogiste los tornadizos — de Córdoba la nombrada.
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
Por eso mereces, rey, — una pena muy doblada:
que te pierdas tú y el reino, — y aquí se pierda Granada.
—¡Ay de mi Alhama!—
.
.
ALHAMA VESZTÉNEK BALLADÁJA
Föl-le jár a mór király,
Öszvérét vágtára fogja,
Granadának városában
Folyton-folyvást hajtogatja:
Jaj nekem Alhama!
Levél jött: Alhama elveszett,
Baljós jel papírra róva.
Tűzben ég az átkozott levél,
És a hírnök feje hull a porba.
Jaj nekem Alhama!
Öszvérhátról ló nyergébe száll,
S vágtat föl a vár fokára,
Zacatin utcáin át,
Föl, hol fénylik az ékes Alhambra,
Jaj nekem Alhama!
És hogy a fellegvár fokára hág,
Rögvest száll harsány parancsa:
– Mind az összes ezüst trombita
Harsogva hívja népem hadba!
Jaj nekem Alhama!
Zúgjon minden harci dob,
Dübörögjön harci lárma,
Hallja minden mór e zajt,
S fegyvert fogva jöjjön már ma!
Jaj nekem Alhama!
Hallván hall a tenger mór vitéz,
Véres Mars hívását hallja,
Jön már egy, jön két, jön számtalan,
S nőttön nő a had hatalmasra.
Jaj nekem Alhama!
S kiáll a mórok egyik véne,
Illő módon ekként szólva:
– Mért e hívás ó király?
Mért e hívás, mondd, a hadba?
Jaj nekem Alhama!
Halljátok barátim mind a szörnyű hírt!
Odalett a végső várta.
Vad, merész keresztény kardtól
Esett el Alhama vára.
Jaj nekem Alhama!
S előáll az ősz alfaqui,
Szeme izzó szén, bár hó szakálla,
Azt kapod, mi néked jár király,
Azt kapod, mi már régen járna.
Jaj nekem Alhama!
Leöletted a Benszerráh családot,
Derékba tört Granada termő ága.
S tűrtél cifra Cordovából
Hitszegőket népünk romlására.
Jaj nekem Alhama!
Így hát mindezért király
Többször sújt rád végzet kardja:
Koronádra, Granadádra,
Tieidre, s tenmagadra.
Jaj nekem Alhama!
fordította: Domján Gábor
VIHUELA
Romanek Tihamér által 2013-ban épített kópia. A mintául szolgáló hangszer: „Quito vihuela” (Iglesia de la Compañía de Jesús, Quito, Ecuador).
.
A „Paseábase el rey moro” kezdetű balladát Perez de Hita (1544-1619) arab eredetiből – már ha létezett egyáltalán, vitatott kérdés – fordítottként közli történelmi regényében (Historia de los vandos de los Zegríes y Abencerrages (1595–1619), vagy Guerras civiles de Granada).
A ballada témája a Granada előtti utolsó erősség, Alhama 1482-es eleste.
Ezt írja könyvében Perez de Hita a dalról: „Tendilla grófja <aki a mórok 1492-es legyőzése után Granada kormányzója lett> kötelességének érezte, hogy betiltsa ezt a balladát, mivel ez oly mértékig felkavarta a lakosságot, hogy az békétlenséghez vezetett, és fegyverhez kellett folyamodni, hogy elfojtsák a moriszkók lázadását”.
A zene Luis de Narváez vihuelára írt változata („Los seys libros del Delphín, de música cifras para tañer vihuela”, 1538: Romance <<Paseávase el Rey moro>>, del quarto tono).
Sem az arab szöveg, sem az eredeti arab dallam nem maradt fönn, ám a felvétel elején pár ütemnyit játszok egy feltevésekre alapuló, rekonstruált „eredeti arab” dallamból, és csak utána kezdem a Narváez féle változatot előjátékként.
A balladát Lord Byron is lefordította: