Attar: سه پروانه (A három lepke)
جملگی در حکم سه پروانهایم
در جهان عاشقان افسانهایم
اولی خود را به شمع نزدیک کرد
گفت حال من یافتم معنئ عشق
دومی نزدیک شعله بال زد
گفت حال من سوختم در سوز عشق
سومی خود داخل آتش فکند
آری آری این بود معنئ عشق
Mint a három lepke s a gyertya lángja,
Úgy: az ember szíve őt, csak őt vágyja.
Elvakította az elsőt a fény,
S szólt, tudom, mi a szerelem.
Másodiknak szárnyát perzselte a tűz,
S szólt, csak én tudom.
A harmadik a láng szívébe szállt, s elégett.
Ő, csak ő ízlelte meg az egy igaz szerelmet.
fordította: Domján Gábor
ÚD (bevett magyar írásmód), OUD (angol), عود (arab)
Három, közel-keleti bazárokból szerzett úd egyes részeinek felhasználásával, valamint új kulcsszekrénnyel és rezonátorlappal újraépített hangszer, Romanek Tihamér munkája.
Attar Farid-ad-din (~1145 – 1221) perzsa költő, az egyik legnagyobb szufi misztikus. Ezt, a Dal a lepkékről című versét, melyet úd kíséretre dolgoztam át meglehetősen szabadon, Armand Amar zenésítette meg a Bab ’Aziz című film számára.
Az Attar szó költői álnév, jelentése patikus, herbarista (rózsaolajat is jelent néhány szótár szerint). Ő maga valóban patikus volt a horászáni Nisápurban (ma Irán), és az 1221-es, Dzsingisz kán mongol hadai által elkövetett tömegmészárlásban lelte halálát. Halálának legelterjedtebb és tán legszebb legendája szerint, mongol fogságba eset, s valaki ezer ezüstöt ajánlott föl váltságdíjul érte. Ő azonban lebeszélte a boltról fogvatartóját, mondván, hogy ő nem ennyit ér. Másnap valaki egy zsák szalmát hozott cserébe érte, s ekkor így szólt a mongolhoz: – Most már eladhatsz, pont ennyit érek. A mongol pedig haragjában lefejezte.