EL (Szabados István/Udvarhelyi László, feldolgozás: DG)

Lángos rét, epedőn,
Hogy rajta keresztülmentünk,
Farkasokon nemrég,
Emlékszel arra a helyre?

Bölcs koronád a földre
Lehullni akarván,
Lassan fogtad a fellegeket,
S fogták a felhők fejed.

Tipródott alant a kavics,
Bár könnyűek voltunk ketten,
Hozományul e dísz maradt,
Mely nyomni se tudja fejed.

Bár nem voltál több, min én, a bolond,
Mégis téged néz a világ,
Engem a nép se vidít.

Tudtam már, pedig bizton
Még te se sejthetted,
Hogy ott egy bolond király
És egy király-bolond ment.

Köszöntelek nagy király!

Udvarhelyi László verse (1968)

ARCILIUTO (olasz) – ARCHLUTE (angol)

Romanek Tihamér által 1999-ben épített kópia. A mintául szolgáló hangszer Wendelin Tieffenbrucker (1551-1611, Padua), Brüsszel (M.I. No 1563).

ARCHILIUTO (olasz) – ARCHLUTE (angol)

ARCHILIUTO (olasz) – ARCHLUTE (angol)

 

ARCILIUTO

Tizenéves kori barátaim – a hajdani Létra együttes tagjainak – szerzeménye ez a dal.
A „Tipródott alant a kavics” sor prozódiáján (a lant) poénkodtam annak idején, de nem ezért írtam át lantra később, hanem, mert gyönyörű a vers szerintem. Meg maga a dal.