EL (Szabados István/Udvarhelyi László, feldolgozás: DG)
Hogy rajta keresztülmentünk,
Farkasokon nemrég,
Emlékszel arra a helyre?
Bölcs koronád a földre
Lehullni akarván,
Lassan fogtad a fellegeket,
S fogták a felhők fejed.
Tipródott alant a kavics,
Bár könnyűek voltunk ketten,
Hozományul e dísz maradt,
Mely nyomni se tudja fejed.
Bár nem voltál több, min én, a bolond,
Mégis téged néz a világ,
Engem a nép se vidít.
Tudtam már, pedig bizton
Még te se sejthetted,
Hogy ott egy bolond király
És egy király-bolond ment.
Köszöntelek nagy király!
Udvarhelyi László verse (1968)
ARCILIUTO (olasz) – ARCHLUTE (angol)
Romanek Tihamér által 1999-ben épített kópia. A mintául szolgáló hangszer Wendelin Tieffenbrucker (1551-1611, Padua), Brüsszel (M.I. No 1563).
Tizenéves kori barátaim – a hajdani Létra együttes tagjainak – szerzeménye ez a dal.
A „Tipródott alant a kavics” sor prozódiáján (a lant) poénkodtam annak idején, de nem ezért írtam át lantra később, hanem, mert gyönyörű a vers szerintem. Meg maga a dal.