Boldogasszony anyánk, népdal
letöltés wav * letöltés mp3
.
Ezt a népdalt, illetve ennek változatait többfelé hallhattam fiatal koromban, falusi búcsúkban is talán. Legalábbis így tűnt ismerősnek annak idején, a legemlékezetesebb „hallás” alkalmával, amikor Török Erzsébet énekelte, talán az Egyetemi templomban, vagy az Egyetemi Színpadon, a hetvenes évek legelején.
Csodálatos énekesnő volt ő, nagyon szerettem. Megbízhatatlan emlékeim szerint, teológushallgatóként énekeltem is ezt a dalt a temetésén 1973-ban, a farkasréti temetőben.
(folytatás lent, a „Megjegyzések >>>” -ben)
ARCILIUTO (olasz) – ARCHLUTE (angol)
Romanek Tihamér által 1999-ben épített kópia. A mintául szolgáló hangszer Wendelin Tieffenbrucker (1551-1611, Padua), Brüsszel (M.I. No 1563).
A szöveg is úgy hangzik itt el, ahogy megbízhatatlan emlékezetem szolgál ma engem – képtelen voltam rálelni az eredeti szövegre, se Erdélyi Zsuzsanna műveiben, se hangfelvételen. Ha utóbb mégis fellelem, csatolom az eredetit.
Alkalmasint jó példa ez a népdalok természetére, illetve a bemutatkozásomban említett „szabadon jövő-menő dallamokra, dallam-, és szöveg-toposzokra”. Az énekesnek rémlik valami régi emlék, szabadon összeáll belőle valami őbenne, s azt énekli. „Száll a madár ágról-ágra, száll az ének szájról-szájra”- ahogy Arany Jánost idézve mondják.
A dal lantkísérete L. Kecskés András akkordjaira alapul.
Még egy személyes, családi adalék Török Erzsi kapcsán. Ezt írja Gedényi Zsuzsanna „Csillagom, révészem – Török Erzsi tükre” című visszaemlékezésében (Püski Kiadó, Budapest, 1997):
„Egyik közös ismerősünknek volt egy ütött-kopott Tatraplan kocsija. Akkor még nem volt mindenkinek, boldog-boldogtalannak autója, a magánautó ritkaságszámba ment. A kedves úr fölajánlotta, hogy elszállítja a művésznőt… …, de nem szaporítom a szót, visszafelé is két defektünk volt, reggel fél nyolcra érkeztünk vissza Budapestre.”
Gyanúm szerint, ez a „kedves úr” édesapám, dr. Domján Jenő lehetett. Valóban volt neki ütött-kopott Tátraplánja már az ötvenes évek végén (akkoriban mérnöki „maszekmunkáit” valahogy természetben rendezték le az állami cégek), és szeretett művészkörökben megfordulni. Jól ismerte Jancsó Adrient, Weöres Sándort és másokat. Ráadásul olyan emlékem is van kora gyerekkoromból, hogy édesanyám az álmatlanul töltött éjszaka után hajnalban sír, zokog, veszekszik, hogy hol volt apám, miért nem telefonált (az országútról?, meg kinek volt akkor telefonja?). Lehet, hogy pont ez alkalommal történt ez.
Édesapám igazi jó apa volt. Neki, valamint Török Erzsébetnek, és minden itt, az (átmeneti) fizikai világban már nem élőnek – a szentek közösségének – éneklem ezt a dalt, őket, de a még ittlévőket: önmagunkat, egymást is Isten irgalmába – az isteni szeretetet a szülői szeretet jelképeként megszemélyesítő –, Boldogasszony oltalmába ajánlva.
