John Dowland: Weep you no more, sad fountains (Már elapadj, bús forrás)
Weep you no more, sad fountains,
What need you flow so fast?
Look how the snowy mountains,
Heav’n’s sun doth gently waste.
But my sun’s heav’nly eyes
View not your weeping,
That now lies sleeping,
Softly, now softly lies sleeping.
But my sun’s heav’nly eyes
View not your weeping,
That now lies sleeping,
Softly, now softly lies sleeping.
Sleep is a reconciling,
A rest that Peace begets:
Doth not the sun rise smiling,
When fair at e’en he sets,
Rest you then, rest, sad eyes,
Melt not in weeping,
While she lies sleeping,
Softly, now softly lies sleeping.
Rest you then, rest, sad eyes,
Melt not in weeping,
While she lies sleeping,
Softly, now softly lies sleeping.
Már elapadj, bús forrás!
Ily fürgén, jaj, ne folyj!
Nézd, havas csúcs vén ormán
Heves Nap mit tékozol!
Ám az én napom kihunyt,
Könny fátylán úszik.
Ő, ki itt nyugszik,
Lágyan, lágyan, oly lágyan, lám, nyugszik.
Ám az én napom kihunyt,
Könny fátylán úszik.
Ő, ki itt nyugszik,
Lágyan, lágyan, oly lágyan, lám, már alszik.
Béke a nyugvás jussa,
Az álom enyhet ád.
Nemde a szép nap újra
Mosolyogva virrad rád.
Könnyebbülj, te is, te szem!
Könnyed mért hullik?
Hisz ő csak alszik,
Lágyan, lágyan, oly lágyan, lám, hogy alszik.
Könnyebbülj, te is, te szem!
Könnyed mért hullik?
Hisz ő csak alszik,
Lágyan, lágyan, oly lágyan, lám, nyugszik.
fordította: Domján Gábor
ARCILIUTO (olasz) – ARCHLUTE (angol)
Romanek Tihamér által 1999-ben épített kópia. A mintául szolgáló hangszer Wendelin Tieffenbrucker (1551-1611, Padua), Brüsszel (M.I. No 1563).
John Dowland első dalgyűjteménye (First Booke of Songes, 1597) „besztszeller” lett, legalább öt utánnyomást ért meg 1613-ig, ezért is követték újabb hasonló művei, melyek közül a harmadikból (The Third and Last Booke of Songes or Aires, 1603 <ld. lejjeb: „The Epistle to the Reader”>) való ez az enigmatikus, megzenésített vers, amely – lévén a szerző ismeretlen – lehet, hogy magának Dowlandnek a költeménye.
Igen elgondolkodtató, s talán fordításomban is ezért terelődött valahogy ilyen irányba az értelmezés: ha effélék voltak a kor újabb és újabb kiadásokban, cukorként elkapkodott „slágerei”, az talán magyarázza azt a fogékonyságot, amellyel a nagy kortárs, Shakespeare műveit, például a Hamlet monológot fogadta az értő közönség:
„To die: to sleep; No more” ….. ….. Arany János fordításában: ….. ….. „Meghalni – elszunnyadni – semmi több”
Levél az olvasóhoz
Az ítélő közönség tapsa bátorítás a szerzőknek: első két dalgyűjteményem oly gyorsan elkelt, hogy egy harmadikat is hoztak ím, az otthontól távolról, a legpusztítóbb tengereken keresztül, elkerülve sok éles sziklaszirtet. Remélem, nem futnak a parton sem zátonyra, kétes indítékú és harapós kedvű bírálók miatt. Miként a kaptárban a méhek minden sürgésének célja a mézkészítés, s mással nem, csak a semmittevő herékkel szállnak szembe, hasonlóképp a megismerés és hírnév terén is minden igyekezetnek arra kéne törnie, hogy valami jót tegyen hozzá a meglévőhöz, nem pedig egymás bántására, s a jóra törekvők csupán a henye és kártékony tudatlan ellen fogjanak össze. Munkálkodásaimat magam részéről szabadon teszem ím mindenek ítéletének eleibe, feltételezvén, hogy az egykor elnyert megbecsülés könnyebben gyarapszik, semmint elvész.