Luis de Milán: Falai miña amor (Szóljál, szívem, szólj)

Luis de Milán (~1500-~1561) Libro de música de vihuela de mano; Intitulado El Maestro (1536) című művéből való ez a portugál, illetve gallego villancico (dal). A lejátszó melletti kép a fenti műben megjelent metszet, amely Orfeuszt ábrázolja vihuelával. A lejátszó alatt a tabulatúrában lejegyzett dal látható, amelynek külön érdekessége, hogy az ének dallamát piros színnel jelölték a vihuela megfelelő fogáshelyeinél. A dal előtt ez szerepel utasításként: „Az alábbi villancico-t, mely úgy van [leírva], ahogy hangzik, teli torokból énekelje az énekes, mert a vihuela játssza az ellenszólamot. És elég gyorsan kell játszani.”

A vihueláról így ír már a XVII. század elején egy spanyol szerző:
A hangszer nagy becsben állt egészen napjainkig, kiváló játékosai voltak; azonban a gitár megjelenésével már nagyon kevesen fognak hozzá a vihuela tanulmányozásához. Nagy veszteség ez, hisz mindenféle kottában lejegyzett zene lejátszható rajta, a gitár azonban nem más, csak egy tehénkolomp, oly könnyű rajta játszani, kivált, ha csak püfölik (ti.: akkordoznak, „sikálják”), hogy nincs egy istállófiú sem, aki ne lenne manapság a gitár „művésze”.
A dal szövegét ugyan lefordítottam énekelhetőre, de mondanivalóját tekintve, egy bevezető sornál többet nincs sok értelme magyarul énekelni belőle (azt is inkább csak a dili kedvéért). Ellenben módfelett fennkölt dolog középkori gallego nyelven danolni, nem is tudtam ellenállni a csábításnak. Köszönöm Lukács Laura műfordítónak a spanyol és portugál szövegekhez nyújtott fonetikai, prozódiai és szövegértelmezési segítségét.
Még egy szó a versről: Luis de Milán költő is volt. Hogy milyen, én nem tudom megítélni. Azonban kortársa, a legnevesebb valenciai költő és nagy riválisa a királyi udvarnál, Juan Fernández de Heredia azt javasolta neki, maradjon meg inkább annál az egy művészetnél, melynek mestere: a vihuela játéknál.