Amíg újak készülnek, itt egy régi családi felvétel és három korábbi dal a “Főleg régi dalok” és “A megbocsátás útja” c. lemezről.
(Kiadó: Horizone Kft 1519 Bp. Pf 428)
Lauda Sion
Aquinói Szent Tamás: Lauda Sion
Lauda Sion Salvatorem
Lauda ducem et pastorem
In hymnis et canticis.
Quantum potes, tantum aude:
Quia major omni laude,
Nec laudare sufficis.
…
Quod in cœna Christus gessit,
Faciendum hoc expressit
In sui memoriam.
…
Dogma datur Christianis,
Quod in carnem transit panis,
Et vinum in sanguinem.
…
Bone pastor, panis vere,
Jesu, nostri miserere:
…
In terra viventium.
Dicsérd Sion megváltódat,
Vezéredet, pásztorodat,
Víg szívvel és énekkel!
Amint lehet, úgy tiszteljed,
Mert alacsonyb minden ügyed,
Nem érsz tiszteletivel.
…
Amit Urunk cselekedett,
Mi is cselekedjünk – intett -,
Szent emlékezetire.
…
Az híveknek hit adatik,
Hogy a kenyér testté válik
S a bor Krisztus vérévé.
…
Te jó pásztor, bizony étkünk,
Jézus, légy kegyelmességünk
…
Az élőknek földében!
magyar szöveg: Kájoni János (1719),
előzményei: Kisdi Benedek, Cantus Catholici (1651)
és/vagy Hajnal Mátyás SJ (1578-1614)
Nyolc kórusos Reneszánsz lant
Romanek Tihamér által 1998-ban épített kópia. A mintául szolgáló hangszer: Hans Frei, 1530 (Bécs, KHM C34).
Szent Tamás Lauda Sion kezdetű himnuszának ezt a változatát baráti társaságban, egy nyári kórus-táborban hallottuk gyerekeimmel. Emlékezetből írtam le és vettük föl kb. 1999-ben. Közreműködnek: Domján Ibolya (14), Domján Sebestyén vagy Attila (mindkettő 9 – ők sem emlékeznek, melyikük) és Domján Dénes (7).
EL (Szabados István/Udvarhelyi László, feldolgozás: DG)
Hogy rajta keresztülmentünk,
Farkasokon nemrég,
Emlékszel arra a helyre?
Bölcs koronád a földre
Lehullni akarván,
Lassan fogtad a fellegeket,
S fogták a felhők fejed.
Tipródott alant a kavics,
Bár könnyűek voltunk ketten,
Hozományul e dísz maradt,
Mely nyomni se tudja fejed.
Bár nem voltál több, min én, a bolond,
Mégis téged néz a világ,
Engem a nép se vidít.
Tudtam már, pedig bizton
Még te se sejthetted,
Hogy ott egy bolond király
És egy király-bolond ment.
Köszöntelek nagy király!
Udvarhelyi László verse (1968)
ARCILIUTO (olasz) – ARCHLUTE (angol)
Romanek Tihamér által 1999-ben épített kópia. A mintául szolgáló hangszer Wendelin Tieffenbrucker (1551-1611, Padua), Brüsszel (M.I. No 1563).
Tizenéves kori barátaim – a hajdani Létra együttes tagjainak – szerzeménye ez a dal.
A „Tipródott alant a kavics” sor prozódiáján (a lant) poénkodtam annak idején, de nem ezért írtam át lantra később, hanem, mert gyönyörű a vers szerintem. Meg maga a dal.
BÉKESSÉG (Rest Sweet Nymphs, Francis Pilkington, 1605.)
Rest sweet nymphs let golden sleep,
Charm your star-brighter eyes,
Whilst my lute the watch does keep
With pleasing sympathies.
Lulla Lullaby, lulla lullaby,
Sleep sweetly, sleep sweetly,
Let nothing affright ye,
In calm contentments lie.
Dream fair virgins of delight,
And blest Elysian groves:
Whiles the wand’ring shades of night,
Resemble your true loves.
Lulla Lullaby, lulla lullaby,
Your kisses, your blisses,
Send them by your wishes,
Although they be not nigh.
Thus dear damsels I do give
Goodnight and so am gone:
With your hearts’ desires long live
Still joy, and never moan.
Lulla Lullaby, lulla lullaby,
Hath pleas’d you, and eas’d you,
And sweet slumber seiz’d you,
And now to bed I hie.
Francis Pilkington: Rest Sweet Nymphs
(The Firts Booke of Songs, 1605)
Nimfák mind, nyugtassa éj
Szemfény-csillagotok!
Lám a lantom lágyan zeng,
Sok húrja halkan bong.
Csíjja, csíjja már, csíjja, álom száll,
Szép álom, szép álom,
Hát semmi se bántson,
Ládd, édes nyugvás vár.
Boldogság szép szűzei,
Hív túlról dús liget,
Szívetek hű hívei
Lehelik langy legét.
Csíjja, csíjja már, csíjja, álom jár:
A csókkal az óhaj
Őt hozza a sóhaj,
Ám légyen távol bár.
Drága hölgyek, mondok ím
Jó éjt, már búcsúzom.
Bár kerülne minket kín
És élnénk boldogan.
Csíjja, csíjja már, csíjja, álom száll:
Éj árnyon, lágy szárnyon
Elringat az álom,
Ládd, nyugszom én is már.
Fordította: Domján Gábor
Nyolc kórusos Reneszánsz lant
Romanek Tihamér által 1998-ban épített kópia. A mintául szolgáló hangszer: Hans Frei, 1530 (Bécs, KHM C34).
Áldott zeneszó (Music for a While, Henry Purcell / John Dryden)
Music for a while
Shall all your cares beguile
Shall all, all all,
Shall al your cares beguile
Wondering, wondering
How your pains were eased
Eased, eased,
And disdaining to be pleased
Till Alecto free the dead
Till Alecto free the dead
From their eternal
From their eternal band
Till the snakes
Drop, drop, drop
From her head
And the whip,
And the whip from out her hand
Music for a while
Shall all your cares beguile
Shall all, all all,
Shall al your cares beguile
All all, all all,
Shall al your cares beguile
John Dryden
Áldott zeneszó,
Hogy rossz helyébe jönne jó,
Hogy mind, mind, mind,
Hogy oltaná kínod, mind.
És nem érted, tétovázva kérded:
– Vajh, hová is tűnt, hogy szűnt,
Tűnt, szűnt,
A sajgó kín mitől enyhült?
Ládd a bosszú démona,
A gyilkos fúria,
Hatalma bármíly szörnyű nagy volt,
Véget ér, s újra él mind, mi holt.
S porba hull,
Hull, hull, hull
Kígyó-haja.
Földre hull,
szertefoszlik ostora.
Áldott zeneszó,
Hogy rossz helyébe jönne jó,
Hogy mind, mind, mind,
Hogy oltaná kínod, mind.
Bár mind, mind, mind,
Bár oltana minden kínt.
Fordította: Domján Gábor
Henry Purcell áriája Oidipusz királyhoz, a Hádészban szenvedő lélekhez szól. Ebben a korban a férfi-szoprán, a kontraalt, vagy a castrató hang még megszokott volt.
A felvételen közreműködnek a Kecskés együttes tagjai:
Viola da gamba: N. Bartha Anna
Lant: L. Kecskés András
Hárfa: Kecskés Péter
Basszuslant, kontraalt: Domján Gábor
A continuót gondozta: L. Kecskés András