Versműfordítások

4

On this wondrous sea
Sailing silently,
Ho! Pilot, ho!

Knowest thou the shore
Where no breakers roar—
Where the storm is o’er?

In the peaceful west
Many the sails at rest—
The anchors fast—
Thither I pilot thee—
Land Ho! Eternity!
Ashore at last!

4

E csodás tengeren
Suhanva csendesen,
Kormányosom, hahó!

Hol az a kikötő,
Erős hullámtörő,
Vihar, hol sose jő?

Ím, békés nyugat,
Vitorlák nyugszanak –
A horgony tart –
Ide vezetlek én –
Föld! Hahó! Örök Való!
Végre! Itt a part!

30

Adrift! A little boat adrift!
And night is coming down!
Will no one guide a little boat
Unto the nearest town?

So Sailors say — on yesterday —
Just as the dusk was brown
One little boat gave up its strife
And gurgled down and down.

So angels say — on yesterday —
Just as the dawn was red
One little boat — o’erspent with gales —
Retrimmed its masts — redecked its sails —
And shot — exultant on!

30

Sodor az ár, hajót sodor!
És száll alá az éj!
Egy kis hajót a révbe már
Most senki nem kísér?

Hajós nép szól: – A múlt napon,
Hogy barnult alkony-éj,
Megszűnt a csónak küzdeni,
Elnyelte mély, a mély.

Angyalraj szól: – A múlt napon,
Hogy hajnalpír terült,
Szelektől gyűrt kicsiny ladik –
Árbóc, vitorla fenn – s megint
Süvít – ujjong, suhan!

45

There’s something quieter than sleep
Inside this inner room!
It wears a sprig upon its breast –
And will not tell its name.

Some touch it, and some kiss it –
Some chafe its idle hand –
It has a simple gravity
I do not understand!

I would not weep if I were they –
How rude in one to sob!
Might scare the quiet fairy
Back to her native wood!

While simple-hearted neighbors
Chat of the „Early dead” –
We – prone to periphrasis,
Remark that birds have fled!

45

Az alvásnál is csendesebb
Van benn a nagyszobán!
Mellén kis ág – és nem felel –
Hiába szólítom.

Érinti egy, más csókot ad –
Az kezét dörgöli –
Oly egyszerű nehézkedés,
Ésszel nem érteni!

Nem zokognék helyükben én –
A sírás durvaság!
Még erdejébe űzheti
A halk tündéri lényt!

Mit egyszerű szomszédnép
Mond – korai halál –
Mi – körülírni készek
Így – költöző madár!

61

Papa above!
Regard a mouse
O’erpowered by the Cat!
Reserve within thy kingdom
a ”Mansion” for the Rat!

Snug in seraphic Cupboards
To nibble all the day,
While unsuspecting Cycles
Wheel solemnly away!

61

Papa, ott fenn!
Egérkédet
Legyűrte macskád!
Országodban sok „lakhely” van,
Fogadjad bé a patkányt!

Vacka lész szeráfkomód,
Majszolgat naphosszat,
Míg lenn közömbös korok
Fennkölten forognak!

85

“They have not chosen me” – he said –
“But I have chosen them”!
Brave – Broken hearted statement –
Uttered in Bethlehem!

I could not have told it,
But since Jesus dared –
Sovereign! Know a Daisy
Thy dishonor shared!

85

„Én választottam őket” – szólt –
„Nem pedig ők engem”!
Büszke – Megtört szívű szó
Hangzott Betlehemben!

Hogy mondhattam volna?
De, mert Jézus merte –
Úr, Király! Egy kis virág,
Tudd, kudarcod ismerte!

216

Safe in their Alabaster Chambers—
Untouched by Morning
And untouched by Noon—
Lie the meek members of the Resurrection—
Rafter of Satin—and Roof of Stone!

Grand go the Years—in the Crescent—above them—
Worlds scoop their Arcs—
And Firmaments—row—
Diadems—drop—and Doges—surrender—
Soundless as dots—on a Disc of Snow—

(version of 1861)

Light laughs the breeze
In her Castle above them—
Babbles the Bee in a stolid Ear,
Pipe the Sweet Birds in ignorant cadence—
Ah, what sagacity perished here!

(2nd stanza, version of 1859)

216

Bizton, lám, alabástrom házban –
Kiket nem érint
Hajnal s délidő –
Hálnak a feltámadás szelídjei –
Szaténgerenda és kőtető!

Nagy ívű évek vonulnak fölöttük –
Világ csapást váj –
Égbolt robog –
Hullnak diadémok – dózsék buknak –
Porszemet nyel néma hókorong –

(1861-es változat)

Könnyed kacaj
Cseng szellőkastélyban —
Közömbös kalász, dong rajta darázs,
Öntudatlan trillázgat madárka –
Mi ész lett itt porrá, mily bölcs tudás!

(2. versszak,1859-es változat)

261

Put up my lute!
What of – my Music!
Since the sole ear I cared to charm –
Passive – as Granite – laps My Music –
Sobbing – will suit – as well as psalm!

Would but the ”Memnon” of the Desert –
Teach me the strain
That Vanquished Him –
When He – surrendered to the Sunrise –
Maybe – that – would awaken – them!

261

Elég, te lant!
Miből? – Zenémből!
Az egy, kit bűvölni akarsz –
Merev – mint kő – elnyeli zeném –
Sirám kéne – zsoltárpanasz!

Bárcsak Memnón, a tébai
Adná hangját –
Azt, mellyel ő
Kelő Naptól legyőzetett –
Az lenne – tán – alvóknak – riadó!

288

I’m Nobody! Who are you?
Are you – Nobody – too?
Then there’s a pair of us!
Don’t tell! they’d advertise – you know

How dreary – to be – Somebody!
How public – like a Frog –
To tell one’s name – the livelong June –
To an admiring Bog!

288

Senki vagyok! – Ki vagy te?
Senki? – Te is? – Az-e?
Így hát ketten vagyunk!
Ne mondd! – még híre kel – megládd!

Silány ügy – lenni – „valaki”!
Alantas – Békaság!
Nevét brekegje június,
Hogy csodálja a láp?

335

’Tis not that Dying hurts us so –
‘Tis Living – hurts us more –
But Dying – is a different way –
A Kind behind the Door –

The Southern Custom – of the Bird –
That ere the Frosts are due –
Accepts a better Latitude –
We – are the Birds – that stay.

The Shiverers round Farmers’ doors –
For whose reluctant Crumb –
We stipulate – till pitying Snows
Persuade our Feathers Home.

335

Nem az, hogy halni fáj nekünk –
Az élés jobban fáj –
Halál – az csak egy más vidék –
A fal mögötti táj –

Vándormadár – ha tél elől –
Szebb égöv hívja, száll –
Madárkák – mi – itt maradunk,
A maradék vagyunk:

Tanyaajtónál vacogó –
Morzsát lesők hada –
Míg meg nem esd rajtunk a hó:
– Pihés nép, Rajt! Haza!

524

Departed—to the Judgment— 
A Mighty Afternoon—
Great clouds—like Ushers—leaning—
Creation—looking on—

The Flesh—Surrendered—Cancelled—
The Bodiless—begun—
Two Worlds—like Audiences—disperse—
And leave the Soul—alone—

524

Távozott – az ítéletre –
Hatalmas délután –
Fellegraj – kíséret – hajlong –
Teremtés – néz merőn –

A hús – föladta – megszűnt –
A testetlen – indul –
Két világ – mint közönség – széled –
A lélek, ím – egyedül –

717

The Beggar Lad – dies early –
It’s Somewhat in the Cold –
And somewhat in the Trudging feet –
And haply, in the World –

The Cruel – smiling – bowing World –
That took its Cambric Way –
Nor heard the timid cry for „Bread” –
„Sweet Lady – Charity” –

Among Redeemed Children
If Trudging feet may stand
The Barefoot time forgotten – so –
The Sleet – the bitter Wind –

The Childish Hands that teased for Pence
Lifted adoring – them –
To Him whom never Ragged – Coat
Did supplicate in vain –

717

Koldus kölyök – korán hal –
Oka talán hideg –
Meg vonszolt láb, a vánszorgás –
Tán maga a világ –

Kegyetlen – negédes világ –
Útja batiszt, selyem –
Halk szót nem hall – „Kis kenyeret!” –
„Drága hölgy – Irgalom!” –

Üdvözült gyermekek között,
Ha fáradt láb megáll,
Feledve mezítláb-idő,
Zimankó – gonosz szél –

Garast kolduló gyerekkéz
Imádásra emelt –
Felé, ki rongyostól – gúnyát
Meg sosem tagadott –

718

I meant to find Her when I came –
Death – had the same design –
But the Success – was His – it seems –
And the Surrender – Mine –

I meant to tell Her how I longed
For just this single time –
But Death had told Her so the first –
And she had past, with Him –

To wander – now – is my Repose –
To rest – To rest would be
A privilege of Hurricane
To Memory – and Me.

718

Meglátogatni tervem volt –
Ez volt halálé is –
Győzött a jobb – ez volna ő –
S én lettem – vesztes – így –

Elmondtam volna mennyire
Vágytam csak egyszer még –
De előbb mondta a halál –
S ő inkább vele ment –

Csatangolás – tán békét hoz –
Adni – mert nem lelem –
Hurrikán előjoga –
Emlékeknek – s nekem.

1075

The Sky is low – the Clouds are mean.
A travelling Flake of Snow
Across a Barn or through a Rut
Debates if it will go –

A Narrow Wind complains all Day
How some one treated him
Nature, like Us is sometimes caught
Without her Diadem.

1075

Nyomott az ég – felhője nyűg.
Egy kóbor hópihe
– A csűrön át, rögök közé –
Tűnődik, hulljon-e –

Vékonyka szél naphosszat rí:
– Hogy elbántak velem!
Olykor a táj, akárcsak mi,
Nincs fején diadém.

1077

These are the Signs to Nature’s Inns –
Her invitation broad
To Whosoever famishing
To taste her mystic Bread –

These are the rites of Nature’s House –
The Hospitality
That opens with an equal width
To Beggar and to Bee

For Sureties of her staunch Estate
Her undecaying Cheer
The Purple in he East is set
And in the North, the Star –

1077

Természet korcsma cégére
Hívogatóan int
Mindnek, ki vágyja ízlelni
Misztikus kenyerét –

E háznak összes rítusa
A vendégszeretet,
Mely egyként tár széles kaput
Koldusnak, méheknek.

Hű birtokának záloga
El nem fogyó öröm,
Keletre bíbor pirkadat
S a csillag Északon –

1101

Between the form of Life and Life
The difference is big
As Liquor at the lip between
And Liquor in the jug
The latter – excellent to keep –
But for ecstatic need
The corkless is superior –
I know for I have tried

1101

Az életmód s az élet közt
Különbség van. Ekképp:
Mint hegy nedűje nyelv hegyén,
Vagy bor, mit zár a csap.
Utóbbi, őrizni remek –
De ha mámorra vágysz
– Tapasztalat mondatja ezt –
Legjobb bontott palack.

1106

We do not know the time we lose –
The awful moment is
And takes its fundamental place
Among the certainties –

A firm appearance still inflates
The card – the chance – the friend –
The spectre of solidities
Whose substances are sand –

1106

Nem sejtjük, s itt a veszteség –
A szörnyű pillanat,
Bizonyosság, alapvető,
Az már és az marad –

A kártyalap – esély – barát,
Fölfújt a látszatuk –
Szilárd, mint szikla – biztonság,
A lényegük homok –

1212

A word is dead
When it is said,
Some say.

I say it just
Begins to live
That day.

1212

Szó, ha mondják,
Meghal – szokták
Vélni.

Szerintem meg
Pont akkor kezd
Élni.

1346

As Summer into Autumn slips
And yet we sooner say
„The Summer” than „the Autumn,” lest
We turn the sun away,

And almost count it an Affront
The presence to concede
Of one however lovely, not
The one that we have loved —

So we evade the charge of Years
On one attempting shy
The Circumvention of the Shaft
Of Life’s Declivity.

1346

A nyár, amikor őszbe ér,
Csak nyárnak hívnánk még,
Nehogy szavunkkal űzzük el
A Nap lágy melegét.

És szinte bántásszámba megy,
Hogy be kell vallanunk,
Bár kedves még, ez már nem ő,
Hajdanvolt szerelmünk –

Cselezgetjük hát éveink
Vádját ügyetlenül,
Az életlejtő pörölyét,
Az aknát ott alul.

1677

On my volcano grows the Grass
A meditative spot –
An acre for a Bird to choose
Wold be the General thought

How red the Fire rocks below –
How insecure the sod
Did I disclose
Would populate with awe my solitude.

1677

Vulkánomon, hol nő a fű,
Egy rét merengeni –
A kismadárnak csöppnyi zöld,
Vélné tán valaki.

Hogy forr vöröslő láva lenn –
Mily ingatag talaj!
Kimondtam-e?
Magányomat belakná borzadály.

1705

Volcanoes be in Sicily
And South America
I judge from my Geography –
Volcanos nearer here
A lava step at any time
Am I inclined to climb –
A Crater I may contemplate
Vesuvius at Home.

1705

Szicília vulkánjai
S a déli Andoké,
Földrajzom jobban ismeri,
Ha vulkán közeli.
Megmászni vonz a lávadóm,
Fel én! – kapaszkodom –
Egy kráteren merengeni,
Vezúvon, itthonin.

1765

That Love is all there is,
Is all we know of love;
It is enough, the freight should be
Proportioned to the groove.

1765

Hogy csak szeretet van,
Erről ennyit tudni –
Pont – Terhet teherbíráshoz
Kéne méretezni.

1771

How fleet – how indiscreet an one –
How always wrong is Love  –
The joyful little Deity
We are not scourged to serve –

1771

Mily fürge – vak és oktalan –
Mindig a szerelem –
Szolgálni korbáccsal nem hajt
A pajkos kisisten.

Sonnet CXVI

Let me not to the marriage of true minds
Admit impediments. Love is not love
Which alters when it alteration finds,
Or bends with the remover to remove:
O no; it is an ever–fixed mark,
That looks on tempests, and is never shaken;
It is the star to every wandering bark,
Whose worth’s unknown, although his height be taken.
Love’s not Time’s fool, though rosy lips and cheeks
Within his bending sickle’s compass come;
Love alters not with his brief hours and weeks,
But bears it out even to the edge of doom.

If this be error and upon me proved,
I never writ, nor no man ever loved.

CXVI. szonett

Ne szóljon szám igaz szíveknek frigye
ellen! Nem szeretet az, mi változó,
Mi szíre-szóra fordul másfele.
Igaz szerelem nem mozdítható
– Ó, nem! –, örök időkre égi jel.
Minden hajót – terhük mély rejtelem –
A révbe ő, mint csillag, úgy vezérel
S viharfelhőkre néz le rendületlen.
Időnek nem bohóca, bár rózsás arc
S ajak annak pengéjén sejlik át;
Nem fog szerelmen óra, perc,
Pokolnak tornácán is bizton áll.

Ha tévedtem, s ez bizonyítva lett,
Nem szóltam, s ember sosem szeretett.

Hamlet Soliloquy

To be; or not to be; that’s the Question.
Whether’t be nobler in the mind;
to suffer the slings and arrows
of outrageous fortune; or to take arms
against a sea of trouble, and by opposing end them?
To die; to sleep; Noe more.
And by a sleep to say wee end the Heartake,
and the thousand nat’rall shocks the flesh is Heir to,
is a consummation devoutly to be wished.
To die; to sleep. To sleep; perchance to dream;
I, there’s the rubb. For in that sleep of death,
what dreames may come;
when we have shuffled off this mortall Coyle,
must give us Pause. There’s the respect,
that makes Calamity of so long life.
For who would bear, the whipps and scorns of Time,
the Oppresour’s wrong, the poor man’s Contumelys,
the pangs of despis’d Love, the Law’s delays,
the Insolence of office, and the spurns
that patient Meritt of the unworthy takes,
when hee himself might his Quietus make,
with a bare Bodkin? Who would these fardles bear,
to groan and sweat under a weary life,
but that the dread of something after death,
that undiscover’d Country, from whose Borne
no Traveller returns, puzzles the will, and makes us
rather bear, those Ills wee have, than flie
to others that we know not of?
Thus, Conscience makes Cowards of us all;
and thus, the native Hue of Resolution,
is sickly’d o’re with the pale Caste of Thought;
and Enterprizes of greatest Pith and Moment,
with this reguard, their Currents turn awry,
and Loose the name of Action.

Text variant of Cesare Morelli’s musical score manuscript (ca. 1680)

Hamlet monológ

Hogy lenni, vagy inkább nem lenni? Ez a kérdés.
Mi az, mi embervolthoz méltóbb,
viselni tán a vak sors csapásait,
csak tűrni? Vagy inkább fegyvert fogni,
szembeszállni, véget vetni tenger kínnak?
A halál csak alvás — nem más.
És ettől végre nyugszik fájó szívünk,
véget ér az ezer nyűg, mi létünk jussa:
Az elhálás, a nász, mit vágyva vágyni kell.
A halál csak alvás, s az alvás álmot hoz tán.
Jaj! Itt a gond. A halál álma
még mit tartogat?
Levetni, hogyha kell, e porhüvelyt,
megálljt ez mond. Ez az a rettenet,
mitől a kínos földi lét oly hosszan tart.
Az évek kíméletlen, kínzó ostorát,
a zsarnok elnyomást, sok önhitt, pimasz frátert,
a viszonzatlan szerelmet, a jogtiprást,
a hivatali önkényt, s hogy a tisztességre
köpnek, mindezt ki tűrné el,
ha önmagának máris békét adhat?
Csak egy éles tőr kell! Ki tűrne létnyomort,
ki hordana izzadva terhet itt,
hacsak e kín, a rettegés, a félsz
az ismeretlen hontól, ahonnét még
utas meg nem tért, nem fékezi?
Hát így választjuk mind az ismerősebb rosszat,
semmint egy ismeretlen mást.
Lám, gyáva, mert fontolgat az ember,
és a biztos válasz tiszta színét
így mossa szét a szürke ráció,
a büszke s bátor pillanat döntései
így válnak köddé, belőlük így lesz
nagy tett helyett – nagy semmi.

(fordítás dalszövegként) 17. századi áriaváltozat:
https://ugr.hu/Hamlet

The iron hand it ain’t no match
for the iron rod
The strongest wall will crumble and fall
to a mighty God

For all those who have eyes
and all those who have ears
It is only He who can reduce me to tears

Don’t you cry and don’t you die
and don’t you burn
For like a thief in the night,
He’ll replace wrong with right
When He returns

Truth is an arrow and the gate is narrow
that it passes through
He unleashed His power at an unknown hour
that no one knew

How long can I listen to the lies of prejudice?
How long can I stay drunk on fear
out in the wilderness?

Can I cast it aside, all this loyalty and this pride?
Will I ever learn
that there’ll be no peace,
that the war won’t cease
Until He returns?

Surrender your crown
on this blood–stained ground,
take off your mask
He sees your deeds, He knows your needs
even before you ask

How long can you falsify and deny what is real?
How long can you hate yourself
for the weakness you conceal?

Of every earthly plan that be known to man,
He is unconcerned
He’s got plans of His own to set up His throne
When He returns

A vaskezek hatalmát leveri
a vasvessző,
S a kőfalak porba omlanak,
mikor eljön Ő.

Lásson, kinek van szeme
és halljon, kinek van füle!
És sírjon, bizony sírjon az, kinek van szíve!

De mégse félj, ne aggódj semmiért,
hiszen közel már az idő!
És mint éjjeli tolvaj,
úgy vált föl minden rosszat jóval,
Mikor eljön Ő.

Nyíl az igazság, neki a szűk kapu tág,
nézd, hogy átsuhan!
A nyíl már száll és célba talál,
csak a perc lesz váratlan.

Mennyi fölösleges rettegés, előítélet, hazugság!
Meddig űzöm kisded játékaim,
meddig még az önámítás?

Vajon legyőzöm-e gőgös egóm végre
s vajon mikor fogom már föl,
hogy nem megalkuvás a béke,
hogy a küzdelemnek nem lesz vége,
míg Ő el nem jő?

Koronád, ékszered,
a vérgőzös földre vesd!
Álarc itt mit sem ér.
Látja Ő, hogy mit teszel s megad mindent, ami kell,
mielőtt bármit kérhetnél.

Meddig gyűlölöd magad még?
Meddig dédelgeted magadban, ami rossz?
Az igazságot meddig tagadod, még meddig csűröd, csavarod?

Az ügyes kitérőkre, földi tervezgetősdikre
fütyül Ő.
Saját külön jogon alapított, új uralom lesz,
mikor végre eljön Ő!