Krisztus feltámada, Zsigmond kori töredék – Hans Judenkönig (1450-1526): Christ ist erstanden
A 4 nyelvű töredék betűhű átirata:

A magyar szöveg feltehető olvasata:
Krisztus feltámada mend ën nagy kínnyábalol, azon mi ës erëllyünk, Krisztus legyën reményënk. Kirijë elëjszon.
ugyanez mai helyesírással:
Krisztus feltámada mind ő nagy kínjából, azon mi is örüljünk, Krisztus legyen reményünk, Kyrie eleison.
ARCILIUTO
ARCILIUTO (olasz) – ARCHLUTE (angol)
Romanek Tihamér által 1999-ben épített kópia. A mintául szolgáló hangszer Wendelin Tieffenbrucker (1551-1611, Padua), Brüsszel (M.I. No 1563).
Ez egy nemrég előkerült, a hallgatóság soraiból készült élő felvétel. A budapesti jezsuita Párbaszéd Háza dísz-, vagy kápolnatermében játszottam pár éve egy képzőművészeti kiállítás-megnyitón.
A 14. századi dalszöveg egy felvidéki ősnyomtatvány restaulásakor került elő a kötésborítóból (régi iratokat használtak föl a könyvkötők a könyvtáblák megerősítésekor). A középkori ortográfiával írt magyar szöveg a lejátszó fölötti képen, közvetlenül a kotta fölött olvasható. Részletesebben erről a fragmentumról.
Így ír erről az ősi nyelvemlékről Rajeczky Benjamin és Dobszay László:
A Zsigmond kori töredékből ítélve, a „Krisztus feltámada” húsvéti ének már a 14. század végén képviselte a népnyelvű énkegyakorlatot. Laskai Osvát száz év múlva a Gemma Fideiben egy másik húsvéti szöveget említ, amit magyar katonák csata előtt énekeltek: Christus surrexit, mala nostra texit” (Krisztus feltámada, mi bűnünket elmosá).
Rajeczky Benjamin: Magyarország zenetörténete I. 84. o.
A legkorábban fennmaradt példa csak egy szöveg: „Krisztus feltámada mind ő nagy kínjából, ezen mi is örüljünk, Krisztus legyen reményünk, kirelejszon”. A Zsigmond-kori többszólamú töredék lapszélén áll, magyarul, németül, csehül, lengyelül felírva, ahogy egy felvidéki városban ismerhették, sőt úgy látszik, húsétkor egyszerre – ki-ki a maga nyelvén – énekelhették. A szöveg nyelvállapotából úgy ítélik, hogy a XIV. század később leírt hagyatéka lehet. Dallamát is könnyű meglelni korabeli európai és későbbi magyar kottákból.
Dobszay László: Magyar zenetörténet 300. o.

A dalszöveget Hans Judenkönig közismert „Christ ist erstanden” dallamvariánsára ültettem.
Hans Judenkönig (más néven Judenkunig, Judenkünig; 1450 körül Schwäbisch Gmündben; † 1526. március 4. Bécs) lantművész, a reneszánsz egyik legjelentősebb hangszerese.
A Bécsben, az ottani egyetem körében tevékenykedő lantművész különösen két széles körben terjesztett, laikusoknak szóló, a lantjáték megtanítására szolgáló tankönyve révén vált ismertté. Judenkönig népszerű művei közé tartozik az 1523-ban, az Ain schone kunstliche underweisung című műben megjelent Christ ist erstanden című húsvéti himnusz lantra írt változata.
Lehetséges, hogy a gmündi levéltárakban 1420-tól 1477-ig nyomon követhető, a céhek középosztályához tartozó család neve egy húsvéti passiójátékban a „zsidókirály” szerepéből származik.
A lantjátékos talán maga Judenkönig (fametszet az „Ain schone kunstliche underweisung”-ból)
