Janus Pannoniusról szóló kétnyelvű, horvát-magyar népdal: „Medvedgrádi püspök urunk…“
Horvát szöveg
Što to radiš biskupe naš s Medvedgrada,
zar urotu protiv našeg Matijaša?
Kolo pravde zaustavit’ ne možeš,
tamnica če bit’ tvoj stanak dok ne m’reš.
Kad bi pozv’o na prijestolje tog Poljaka,
klade bi nam bila sudba oko vrata.
Hungarije grb će nosit’ tudi svat,
opomena nek nam bude prošlost sva.
Čuj nam molbe gospon Janoš iz Čezmice,
nije krinka urote za tvoje lice,
Nit’ je bodež za čovjeka pravedna,
oružje je pero tvoje – k’o nekada!
Az eredeti, Borenich Hugó által publikált magyar szöveg
Medvedgrádi püspök urunk, mit csinyáltál,
Amikoron Mátyás ellen áskálódtál?
Ne állítsd meg az igazság kerekit,
Sötét tömlöc lesz itt lakod holtodig.
Mér is hoznál egy polyákot a trónunkra,
Kalodasors szorul akkor a nyakunkra.
Magyar címert ne hordozza idegen,
A múlt rossza legyen néked intelem.
Csezmiczei János arra kérünk téged,
Ármányszövés sose legyen mesterséged.
A gyiloktőr ne gyalázza kezedet,
Penna legyen mindvégig a fegyvered!
Nyolc kórusos Reneszánsz lant
Romanek Tihamér által 1998-ban épített kópia. A mintául szolgáló hangszer: Hans Frei, 1530 (Bécs, KHM C34).
L. Kecskés András lantművész, kiváló művész, évekkel ezelőtt hallott egy históriás éneket horvát nyelven Janus Pannoniusról egy magát guzlán (egyhúros vonós népi hangszer) kísérő horvát népi énekestől, Mile Krajinától. Ezt ott helyben le is kottázta. Később egy bizonyos Borenich Hugó nevű rétfalusi (ma ez Eszékhez tartozik) kántortanító kottájához is hozzájutott. Így írt nekem ezekről:
„Itt küldöm Hugó Borenich akkordjaival ellátott kottáját. Én a Mile Krajina-féle változatra esküszöm. Történetem ott kezdődik, hogy a 80-as években meghívtak Szigetvárra hangversenyt adni, ahol meglepetésemre egy fantasztikus guzlárral, egy horvát énekmondóval, Krajina Milével együtt léptünk fel. Gyakorlatilag az este egy históriás énekpárbaj volt, az ókori gyökerekkel rendelkező guzlárral, Kr. Milével. A párbaj egyenlőtlen volt, mondanom sem kell, teljes vereségemmel végződött. (Mile átható, trombitaszerű hangon énekelt, csakúgy mint az 50-es években vásári históriázóktól hallani lehetett…) Különben Mile magát népi költőnek tartotta. Minden alkalommal így is konferálták be. A darabokat mindig másképp adta elő, még a dallam menetén is változtatott olykor. Mi, kottisták, ennek az ókorból ránk maradt gyakorlatnak vagyunk áldozatai, ezért a helyes dallam megadásának bizonytalansága. Az általam kimunkált lantkíséret a 15-16. sz. fordulóján már elképzelhető lehetett… Mile a Zrínyiekről és a Hunyadiakról szóló énekei mellett egy Janus Pannoniusról szóló, Eszéken ismert történelmi éneket is előadott, melynek kottáját H. Borenich orgonista-kántor leírta, és pár keresetlen kántoros harmóniát illesztett alá*… A Mile J. P.-ról szóló históriás énekének dallama kissé eltért a H. Borenich-féle lejegyzéstől. …”
Az általam Magyarországon elérhető és megvizsgált irodalomban** nem találtam a nyomát sem a szövegnek, sem a dallamnak, illetve ez utóbbi Tinódi Lantos Sebestyén dallamaival rokon. Hosszas nyomozás és a Horvát Tudományos Akadémiával való levélváltás után a következőket tudtam meg a dal eredetéről:
http://real-j.mtak.hu/4901/1/HungarologiaiKozlemenyek_1989_81.pdf
„… A közelmúltban elhunyt Borenich Hugó rétfalusi néptanítója és református kántora például orgonakísérettel adta elő népdalrepertoárját (s maga is gyűjtötte a szlavóniai munkadal-hagyományt), … A nem hivatásos – hivatásos oppozíció határvonalainak gyakori fellazulását a parasztköltői népi verselő jelenségével, tipikus honi megtestesítőjét pedig a szlavóniai Istye Marci alakjával példázzuk, aki a keresztelőkön, lakodalmakban és halotti torokon már-már a professzionális énekes-citerás előadóművész szerepét töltötte be, s folklór repertoárján kívül szívesen “elnótázta” a grófkisasszony és pórlegény szerelmi históriáját tartalmazó Jelengrádi legendát, a magyar nyelvű Janus Pannonius-népéneket, a Zrínyi-balladát s a Szigetvár kapitányáról, Sztáncsics Horvát Márkóról szóló hőskölteményt….”
Maga Borenich Hugó 1933-34-ről itt:
https://www.vamadia.rs/sites/default/files/2020-11/04_Jugoszlaviai_magyar_nepkolteszet_I_.pdf
„…Megjegyzem, hogy Budakovácon leltem rá a Janus Pannoniusról szóló népi ének töredékére is…. Itt ismerkedtem meg Istye Marcival (1866-1940), a „Szarvasvári nótafával”, vagy legalábbis a Dráva menti népdalok legendás alakjával és istápolójával. Ő hívta fel a figyelmemet egy régi népdalra, amely megemlít egy püspököt. Én az idő tájt nem tudtam, hogy kiről van szó a dalban, annak ellenére, hogy a dallamot sikerült valódi formájában kivenni Ištye énekléséből. A Budakovácon talált daltöredék is ilyen tartalmú volt. Az igazi alakját kiegészítette Rumpf Kálmán, vörösmarti tanító, akinek megvolt a Janus Pannoniusról szóló népi ének teljes és hiánytalan szövege. Mindezt összesítve került napvilágra egy eddig ismeretlen és egyetlen népének a XV. század nagy humanistájáról. Meg is jelent a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia 1973-ban kiadott szemléjében, Istye Marci rövid életrajzával együtt.”
És a fent említett akadémiai szemle – a Horvát Tudományos Akadémia által PDF-ben megküldött – horvát nyelvű cikkének angol rezüméje:
Borenich Hugó: Egy ismeretlen dal Janus Pannoniusról
Istye Marci, a népdalénekes, magát ún. „ló”-tamburával kísérte, amikor énekelt. Ezt ülve a térdén tartotta s úgy játszott rajta, mint egy citerán. E cikk szerzőjének, a szlavónaiai Petrijevci közelében lévő, mára már elpusztult Jelengrádban játszott egy dallamot 1934-ben, de a szövegét nem tudta. Csak 1948-ban kapta meg a szerző a baranyai Zmajevac (Vörösmart) kántorától, Rumpf Kálmántól a mára már ismeretlen Janus Pannoniusról és az ő Mátyás király elleni összeesküvéséről szóló dal első verszakának szövegét. Meglepő módon, egy az eszéki rádió által szervezett meghallgatáson, egy a Dráva menti Budakovacról származó ismeretlen fiatalember közölte a szöveget a szerzővel, amit ő Valpovóban és Zmajavecben hallott. Így került elő három strófa e dalból, amely tipikus históriás narratíva, Tinódi féle „históriás ének”. A teljes szöveg a hozzátartozó dallammal együtt először jelenik most meg nyomtatásban. Ez tudtunk szerint az egyetlen fönnmaradt ének a híres pécsi humanistáról, Janus Pannoniusról, Észak-Horvátország legjelentősebb latinistájáról. Különlegessége még a dalnak, hogy a szövege mind magyarul, mind horvátul fönnmaradt.
Döbbenet, hogy a népi emlékezet – vég nélküli háborúk és több évszázados török hódoltság,… – dacára meg tudta őrizni 5-600 éven át ezt a horvát és magyar nemzet számára egyedülálló, költőnket a napi politikától óvó, művészi értékű emléket. A dalt – bevezető és záró horvát sorokkal és kicsit átfésült szövegű 3 magyar versszakkal – itt lehet videó felvételről meghallgatni:
Ezen a honlapon a teljes, versszakonként változó horvát-magyar változatot a Borenich Hugó által közölt eredeti magyar szöveggel éneklem.
===
* Ezek valójában a dal eredeti előadójának, Istye Marcinak a citeraként játszott „lófejű tamburáján” megszólaló akkordjai. A felvételen elhangzó lantkíséret kidolgozása L. Kecskés András műve, akitől a dal létezéséről szóló információt és a fent idézett levelet kaptam.
** Yugoslav Folk Music, Serbo-Croatian Folk Songs and Instrumental Pieces from the Milman Parry Collection by Béla Bartók and Albert B. Lord, Vol. I-IV.
Publications of the Milman Parry Collection, Serbo-Croatian Heroic Songs, General Editor: Albert B. Lord, Vol. III & XIV.
Bodor Anikó: Vajdasági magyar népdalok, Vol. I-III.
Paksa Katalin – Németh István: Muravidéki magyar népzene